Mérges Mérleg

Elegem van, hogy buszon és villamoson, ha már tele vannak, levegőt sem lehet kapni és nem tartanak az emberek normális távolságot egymástól, hogy folyton hallgatni és nézegetni kell azok a smárolós és összebújós párokat.

Nem vagyok prűd. És nem zavar, hogy összebújnak és smárolnak. De ne a fülembe! Diszkrétebben. Az a nyelv nyalizási hang, az a ajak csók nedves csók, az a nyál csorgás! Sztereóban a fülemben. Fúúúúúj!

Hiába nem nézek oda, vagy akár a hátam mögött vannak, így is hallom a szuszogásuk. Nem érdekel mennyire szeretik egymást, sem a mocskos beszédük.

Azt hittem ezek mind privát dolgok. Mindenki saját önálló szférában csinálja. És közben nem nyúlunk véletlenül sem idegenhez.
Annyira össze vannak bújva, hogy nem csak nem bírják kapaszkodni - mert csak az egyik kapaszkodik, a másiknak a két keze mind foglalt - hanem amikor elcsúsznak amikor fékez a jármű, nem egy, hanem két test súly lökést kell bírni!

Nem gondoltam volna, hogy az orrom előtt előjátékozni fognak az emberek, hogy sporóljanak az idővel és ha már haza értnek egyenesen a lényegre jussanak!

Féltékeny vagyok? Lehet, hogy irigylem őket, hogy meg tehetik az utcán amit én nem. De ha megtehetném, akkor sem tenném. E kérdésben, konzervatív véleményem van mert az erkölcsnek vannak határai.

Exhibicionisták? Nem tudnak hol csinálni? Túlzottan vágyák egymást?
Ok. Akkor kapjam meg az egy-két négyzet méter ami jár.